1. fejezet
Dundi Dongó csíkos gatyája
Reggel korán, Dundi Dongó felrántotta csíkos gatyáját a potrohára, aztán elindult a virágos mezőre. Dongva, dünnyögve röpködött komótosan egészen estig. Így ment ez minden nap. Hanem aztán egyik nap, mikor éppen fel akarta rántani a csíkos gatyáját, észrevette, hogy elkoptak a csíkjai...
Na most aztán mi legyen? Kihez forduljon? Eszébe jutott Durcimurci pillangó. Neki eltörött a szárnya, de valaki szépen megfoltozta.
– Na, majd megkérdezem őt – gondolta.
De a pillangó azt mondta: – Keresd a Szövőpókot!
A pók azt mondta: – Én csak szőni tudok, festeni nem...
– Akkor vajon ki teszi rendbe a gatyácskámat? – sopánkodott Dundi.
A rét lakói összesereglettek, és tanakodni kezdtek... A kedves Káposztalepke és a Krumplibogár is gondolkodott. Pont arra repült a Vörösbegy. A csőrében összegyűjtött lószőrrel éppen a fészkét építette.
– Én ezt felajánlhatom ecsetnek! - mondta a madárka. – Láttam, hogy egy kislány itt felejtette a festékét, azzal kellene megfesteni Dundi csíkjait!
A Mezei pocok már neki is látott.
– Így, ni! – mondta. – De most már ne repkedj esőben, mert megint el fognak tűnni a csíkjaid!
Dundi Dongó nagyon hálás volt, és valóban, esőben mindig otthon tesz-vesz, vigyáz a csíkos gatyácskájára, nehogy eltűnjenek a csíkjai...
A mesét ingyenes PDF formátumban itt tudod letölteni.