Az őzike és a patkány
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy patkány. Nem tudjuk, hogy ki üldözte, de fejvesztve menekült.
– Na végre – mondta, mikor meglátott egy fát, vagyis nem mondta, inkább gondolta, mert ha mondta volna, kiesett volna a szájából egy méretes kolbász. – Ez pont jó lesz! Ide felmászom – gondolta, és már fenn is volt a fa legfelsőbb ágán.
Mindeközben arra sétált egy kedves őzike. Örvendezve nézett körül. Itt lakott a nagy erdő közepén. Ebben az erdőben három fa állt. Az őzike teljesen meg volt róla győződve, hogy ez a világon a legnagyobb erdő,és mind a három fáját jól ismerte.
Az egyik alatt aludni szokott, a másikról almát eszegetni, a harmadikat pedig mindig jól megdöfködte a szarvacskájával. Mivel most ébredt fel, jó nagyot nyújtózott, és elindult a szokásos almácskájáért. Egyet megevett, és egyel pedig a szájában tovább ballagott, a harmadik fához. Letette az almácskáját, és egy jó nagyot döfött a fa derekába.
Hanem akkorát döfött, hogy a fa megrázkódott, és egy valaki ráesett az őzike fejére! Ez a valaki a kolbászkáját rágcsáló patkány volt, aki úgy megijedt az eséstől, hogy rettenetesen kapaszkodott az őzike kobakjába. A hosszú farkincája pedig éppen megbirizgálta az őzike orrát, amitől az egy hatalmasat tüsszentett. Megint repült a patkány, szájában a kolbásszal.... Éppen az őzike lába elé.
Összedugták az orrukat, és hosszasan szaglálódva ismerkedtek egymással.
– Te meg ki vagy? És miért röpködsz a szádban egy kolbásszal? – kérdezte az őzike a patkányt.
– Hát...izé... – szólalt meg a patkány, és kiesett a szájából a kolbász. – Szóval az úgy volt, hogy ezt a kolbászkát a nagyitól csentem el ma reggel, ő meg egy seprűvel kergetett keresztül-kasul az udvaron. Alig tudtam elmenekülni... Ide futottam, és azt gondoltam, itt majd nyugodtan megehetem. De aztán ez a fa
ledobott magáról rád, te meg letüsszentettél ide. Nekem már nincs is kedvem megenni ezt a vacak kolbászt.
Az őzike megszagolta a kolbászt, az orra összerándult, köhintett egyet, és azt mondta:
– Nem tudom mi ez, de nagyon rossz szaga van. Nem kérsz inkább egy almát?
A patkány hálásan nézett az őzikére, és azt mondta:
– De! Kérek! Együk egyszerre! – miután elfogyasztották, megállapították, hogy ez volt a barátság alma , és innentől ők igazi barátok lettek.
A patkány nem lopott többet a nagyitól, nem kergették többet seprűvel, nem dobta le a fa sem, és az őzike sem tüsszentette le magáról... Most is ott szundikálnak az egyik fa alatt elégedetten.
Jó éjszakát gyerekek!
A mesét ingyenes PDF formátumban itt tudod letölteni.